Nem is gondoltam volna, hogy találok az előzőnél ijesztőbbet, mégis sikerült. Nem is szeretném lelőni a történetet, mindenki olvassa el inkább saját maga. Azért annyit elárulok, elgondolkodtató lehet egy ilyen álom:

Amikor ezt álmodtam, harmadéves mérnökhallgatóként egy hosszadalmas és megterhelő szemeszter nyári vizsgaidőszakát éltem, elmaradt évközi munkákkal terhelve a problémás időszakot. Minden időmet a tanulás kötött le, de többnapos megfeszített munka után az egyik délután már nem bírtam tovább, kénytelen voltam lefeküdni, hogy legalább néhány órát pihenhessek. Szinte azonnal elaludtam.

Mélyen alszom, semmit sem álmodok... illetve egyszer csak azt álmodom…, hogy már nem alszom. Azt álmodom… fel kéne kelni, folytatni kellene a tanulást, de nincs hozzá erőm. Hallom, hogy Sz. Tamás (évfolyam- és szobatársam) valakivel beszélget. A másnapi műszaki rajzfeladatról tárgyalnak. Hirtelen, mintha kilépnék a testemből. Kissé megrettenek, de megnyugszom. Biztos azt álmodom, hogy repülök. Emelkedek felfelé, egészen a mennyezetig. Lenézek és látom magamat az ágyon, ahogy mozdulatlanul fekszem. Furcsa érzés fog el, de megnyugszom, hiszen csak egy álomról lehet szó. Átlebegek a szoba másik oldalára, ahol szobatársam beszélget R. László osztálytársammal. Észre sem vesznek, nem látnak. Fentről lenézek rájuk. Előttük az asztalon egy gőzlégszelep műszaki rajza. Ügyes konstrukció, de kissé bonyolult a kialakítása. Túl sok alkatrészből áll és munkaigényes lenne a gyártása. A mennyezetnél lebegve az ajtó felé mozgok. Átmegyek a zárt ajtón, keresztülhatolva az ajtó anyagán. Nincs előttem akadály. Kezd érdekessé és szórakoztatóvá válni a dolog. A folyosóról belebegek a szomszédos szobába. Az itt lakó évfolyamtársam, R. József, éppen akkor melegíti fel a töltöttkáposzta-konzervjét, miközben társaival (K. László, Sz. György és Z. József) a hétvégi buliról beszélgetnek. Sz. György nem akar elmenni velük, de a két másik nagy hévvel agitálja. Otthagyom őket és visszalebegek a mi szobánkba. Évfolyamtársam (R. László) éppen készülődik, felveszi az asztalról a műszaki rajzot, összehajtogatja, és a Gépelemek című tankönyvébe teszi. Elmegy. Szobatársam (Sz. Tamás) a szekrényéhez megy, elővesz egy félbe-maradt levelet. Egy helyi ismerősének ír, egy fényképezőgép-műszerésznek. Arról tájékoztatja, hogy hoz neki Amphora pipadohányt külföldről, de cserébe nem pénzt kér, hanem egy használt tükörreflexes fényképezőgépet. Közben tollat kénytelen váltani, mivel golyóstolla kifogyott. Nem találja a sajátját, ezért asztalomról elemeli az enyémet. Folytatja az írást. Mivel nem történik semmi érdekes, ezért az ágyon fekvő testem fölé lebegek. Lassan leereszkedek és visszafekszem a saját testembe. Helyben vagyok, de most már tényleg fel kéne kelni. Próbálom kinyitni a szemem, de nem tudom. Meg akarom mozdítani tagjaimat, de képtelen vagyok rá. Mintha a testem egy hideg betonszobor lenne, mintha betonba öntöttek volna. Tagjaim nem engedelmeskednek. Megbénultam? Beszorultam? Talán meghaltam? Mi történ¬hetett velem? Közben mindent hallok, érzem a szagokat, de nem látok, és képtelen vagyok megmozdulni. Pánik fog el. Úgy érzem, hogy külső segítség nélkül képtelen vagyok kiszabadulni. Jelt kellene adnom a szobatársamnak. Próbálok ordítani, de nem jön ki hang a számon. Le kellene esnem az ágyról, hogy felhívjam magamra a figyelmet. Meg akarom mozdítani a testem, de az nem engedelmeskedik. Hosszú kínlódás után egyszer csak érzem, hogy a bal kezem ujjai talán megmozdultak. Hatalmas erőfeszítéssel, nagyon-nagyon lassan, végre meg tudom mozdítani tagjaimat. Szemeimet is fokozatosan ki tudom nyitni. Először csak egy résnyire, majd egyre jobban. ... és legalább egy-másfél perc, mire fokozatosan felébredek. Iszonyatosan kifáradtam, mintha sírból kapartam volna ki magam. Izomláz és görcs tör rám.

Az első „testelhagyásos” álmom rendkívül megdöbbentő volt számomra. Talán azért, mert kétségeim is voltak, hogy vajon „nem haltam-e meg egy időre”. E furcsa gondolat azért motoszkált bennem, mert ez az élmény rendkívül hasonlított ahhoz, amit az akkori „nyugati áltudományos” szakirodalom halál közeli élményként írt le. Igazából ma sem tudom biztosan, hogy lehet-e egyáltalán álomnak nevezni ezt az élményt.

A megjelent képsorok viszont megdöbbentő pontossággal igazodtak a valósághoz. Miután felébredtem, első dolgom volt, hogy átmenjek a szomszéd szobába. A lebegésemkor látott szoba¬berendezés megegyezett a valóságossal. Évfolyamtársam éppen akkor fejezte be az ebédjét. Konzervből töltött káposztát evett. Társai már elmentek, de előzőleg tényleg a szombati buliról beszélgettek. Visszamenve a szobámba lerajzoljam az álmomban látott gőzlég-szelepet. Másnap alkalmam volt a rajzomat az eredeti műszaki rajzzal összehasonlítani. A méretbeli eltéréseket és néhány jelentéktelen részletet nem számolva, a két rajz közel megegyezett. Szobatársam elmondta, hogy egész idő alatt csukott szemmel, mozdulatlanul és hanyatt fekve aludtam. Olyan mélyen, hogy a lélegzésemet is alig lehetett hallani. Utólag kiderült, hogy a levélírásával kapcsolatos „látomásaim” is nagyrészt pontosak voltak. Viszont az asztalomról nem az én golyóstollamat vette el a szobatársam, hanem azt, amelyet a beszélgető partnere véletlenül ott felejtett.

Akkor ezt az álmomat érdekes véletlennek, illetve velem történt különleges furcsaságnak fogtam fel. Nem csoda, hisz az akkori műszaki-természettudományi beállítódottságom mellett nehéz volt olyan magyarázatot találnom, amely illeszkedett volna materialista-realista világ-képemhez is. Viszont ahhoz elég volt, hogy apró rések keletkezzenek materialista felfogásomon és érdeklődni kezdjek a spirituális és parajelenségek iránt is. Közel egy évtized elteltével – a személyes tapasztalatok hatására – kénytelen voltam nemcsak az addigi tisztám materialista beállítódottságomat, hanem világnézetemet és életfilozófiámat is alapjaiban felülvizsgálni, megváltoztatni... de erről majd később, a következő kötetben.

Remete Farkas László: Álom és valóság

Pihentető alvás

Az az alvás engem biztosan nem pihentetne, ami közben ilyen álmot kell "elszenvednem". Nem tudom, ki hogy van vele, de szeretem, ha az alvás feltölt energiával, és álmomban inkább valami megnyugtató történik.