Az öregedési folyamat rendkívüli komplexitása az ellene való küzdelemben olyan beavatkozást igényel, mely nem az egyes tüneti kezeléseket célozza meg, hanem generalizált mechanizmusok révén képes az egész szervezetben kifejteni hatását. A rendszeres mozgás alap biokémiai folyamatokra hatva, a különböző szervekben eltérő módon veszi fel a harcot az öregedéssel szemben. Hatékony a Magyarországon vezető halálozási arányt elért szív és keringési betegségekkel szemben, hiszen képes mérsékelni az életkorral együtt járó szív és érfunkció hanyatlást és befolyásolja az érelmeszesedést. Az idősek jelentős részét érintő csontritkulásban képes lassítani a csontleépülés mértékét, a mozgás során javuló koordinációval és izom tömeg/izom erő megtartással pedig preventív lehet az esések, balesetek elkerülésében. Számos humán, illetve általunk is elvégzett állat kísérlet is bizonyította, hogy az inaktivitással és öregedéssel összefüggésbe hozott agyi funkcióromlást a testedzés megelőzi, illetve javítja a leromlott funkciót (Radak és mtsai 2001a, van Praag 2009). Így tehát a rendszeres mozgás az egészséges öregedés célját szolgálja, hogy képesek legyünk az életminőségünket minél hosszabb ideig, magas szinten megtartani.

Az öregedést befolyásoló tényezők között a szabadgyökök mellett, a legújabb kutatások feltárták a NAD+ függő, III. típusú hiszton deacetilázok, a sirtuinek (SIRT1-7) szerepét. Az régóta ismert, hogy az alacsony szintű inzulin-függő jelzőrendszer együtt jár a hosszabb élettartammal, például kalória visszafogás alatt jelentősen csökken az IGF-1 jelző rendszer aktivitása. Érdekes azonban, hogy az agyban, ugyanakkor az IGF-1 neuroprotektív hatású. A testedzés befolyásolhatja a szabadgyökök, a sirtuinek és az IGF-1 mennyiségét és ezzel az öregedés folyamatát is (Hipkiss 2008).

A testedzés hatása a vázizomra

Az öregedés szervenként eltérő módon zajlik, melyben a vázizom különös helyet foglal el. A vázizom más szövetekhez hasonlóan megnövekedett mennyiségű oxidatív sérülést halmoz fel öregedéssel (Radak és mtsai 2007, Radak és mtsai 2008). A rendszeres edzés csökkenti az oxidatív sérülés mértékét az izom növekvő antioxidáns potenciálja révén, mely változást módosíthatja a SIRT1 mennyisége és aktivitása (Ferrara és mtsai 2008, Radak és mtsai 2008, Suwa és mtsai 2008). Oxigénhiányos körülmények között növekvő mennyiségű reaktív oxigén gyökök alakulhatnak ki az izomban, mely a hypoxiainducible factor-1α (HIF-1α) nagyobb mennyiségű termelődését eredményezi. Ez az expresszió fontos a vázizomban a fiziológiás redox környezet megtartásához, különösen az idős emlős élőlények esetében (Clanton 2007, Mayr és mtsai 2008, Moller és mtsai 2001, O'Hagan és mtsai 2009). A rendszeres állóképességi edzés indukálta HIF-1α szint megváltozása mitokondriális biogenezissel és angiogenezissel társul, mely utóbbi a vascular endothelial growth factor (VEGF) részvételével együtt valósul meg (O'Hagan és mtsai 2009).

Öregedés lassítása

Az előzőekből is látható, hogy az aktív élet lassíthatja az öregedés folyamatát. Ha megnézzük ismeretségi körünkben, sokszor lassabban öregszenek a fizikailag aktív, illetve lelkileg kiegyensúlyozott emberek. Erre persze vannak tudományos értekezések is - mint fentebb látható - de a békés, szeretetteli gondolkodás is lassíthatja az öregedést.

Van néhány olyan ismerősökm, akik kiegyensúlyozottak és kevesebbet stresszelnek, mint az átlag. Ők külsőben és gondolkodásukban is frissebbek, mint kortársaik.