Az életkor jelentősége

Az életkor szó definiálása nem könnyű feladat és talán nem is annyira központi kérdés. Ami sokkal fontosabb ennél, hogy amennyiben szülők vagyunk, gyermekünk különböző életkori sajátosságait és fejlődési szakaszait szem előtt tartva vizsgáljuk fejlődésének alakulását, hogy ha szükséges, segítségére tudjunk lenni.

Minden gyermek alapvetőjoga, hogy megfelelő-körülmények biztosításával elősegítsük optimális fejlődését. Szülők, gondozók, nevelők és az egészségügy közös hivatása és felelőssége ennek biztosítása. A házi-(gyermek) orvos és a védőnő abban a kiváltságos helyzetben van, hogy végigkísérheti a gyermeket a fejlődés útján, figyelmével, értő tanácsaival elősegítheti ennek a folyamatnak az optimális alakulását.

Megfelelő körülmények között a gyermekek a rájuk jellemzőegyéni ütemben fejlődnek, egyesek a szokásosnál lassabban, mások az átlagosnál gyorsabban. A gyermekek kb. 5%-ának fejlődése azonban jelentősen megkésve alakul, vagy kóros irányú. Ezeknek a gyermekeknek és az őket nevelőcsaládoknak külön segítségre van szükségük, hogy a gyermek fejlődése a benne rejlő képességeknek megfelelően alakulhasson.

A gyermek fejlődését a veleszületett képességek, valamint a környezet együttes hatása alakítja. Az életfolyamán dinamikus együtthatás érvényesül a gének és a környezet között. A gyermek élményei, tapasztalatai messzemenően befolyásolják, hogy az adott biológiai kereten belül a genetikus program milyen mértékben valósul meg. Az orvos és a védőnőszámára a fejlődést befolyásoló tényezők ismerete elengedhetetlen, s mivel a gyermekgyógyászati tankönyvek ezeket alaposan ismertetik, jelen fejezetben csak kivonatosan, felsorolásszerűen teszünk említést róluk. Részletesebben csak azokra térünk ki, amelyek fejlődést befolyásoló hatása kevésbé nyilvánvaló. Amennyiben fejlődést veszélyeztető tényezők szerepelnek az anamnézisben, fokozott figyelemmel kell követni a gyermek fejlődését. Bizonyos esetekben lehetőségünk van elsődleges, ill. másodlagos prevenció alkalmazására is.

Számos olyan genetikai állapotot ismerünk, melyek kromoszóma rendellenesség vagy gén hiba következtében kórosan befolyásolják a gyermek fejlődését. Enyhébb problémák családi halmozódására is érdemes figyelni. Ilyen lehet a hiperaktivitás, a dyslexia, egyéb tanulási, vagy magatartási problémák előfordulása, illetve halmozódása a családban. Figyelemfelkeltő, például ha többen 3 éves koruk után kezdtek beszélni, vagy 2 éves koruk körül kezdtek csak járni.

A részletes születési anamnézis ismerete elengedhetetlen, ezért igyekezzünk minél pontosabb információt szerezni a szülések körülményeiről. Az elhúzódó vajúdás, és nagy kitolási szak hypoxiás károsodás veszélyét rejti magában. Érdemes a részletekfelől érdeklődni, pl. a szülés beindítása miért vált szükségessé, történt-e vákuum extrakció. A szülészeti intézmények gyakran nem adnak információt a lepény állapotáról, az anyák figyelme pedig általában nem tér ki erre. Gyakran szerények az információink a normál súllyal, de dystrophiás küllemmel születő csecsemőkről. Gyanút kelthetnek a kisebb szülési sérülések: cephalhaematoma, kulcscsonttörés, m.sternocleoidomastoideus sérülés. Biztosan állíthatjuk, hogy 8-as Apgar érték alatt a gyermek fejlődésének nyomon követése több figyelmet igényel. De az Apgar értékek csak általános tájékoztatást nyújtanak, megfelelő Apgar szám mellett is előfordulhat a gyermek fejlődését károsan befolyásoló tényező. A felsorolt kóros újszülött kori állapotok esetén a gyermekek fejlődését fokozott figyelemmel kell követnünk.


Statisztikai összefüggést találunk a család szocioökonómiai státusza és a gyermek fejlődése között: szegényebb családokban felnövekvő gyermekek fejlődését hátrányosan befolyásolhatja a nem kielégítő táplálkozás (pl. vashiány) és a toxikus környezeti ártalmak, itt gyakoribb a koraszülés, a krónikus betegségek, a megkésett fejlődés és a viselkedés-probléma. A fenti összefüggések társadalmi szinten igazak, azonban az egyes családok működésének megértésénél és megítélésénél a statisztika nem nyújt támaszt, ezért óvakodjunk a sztereotípiák alkalmazásától! A szülők mentális betegsége fokozott rizikót jelent a gyermek fejlődése szempontjából. A mentális betegség hatása annál kedvezőtlenebb, minél hosszabb ideje áll fenn. A gyermekorvos számára különös fontossággal bír a posztpartum depresszió, ezért ezt kiemelten ismertetjük. A szülőnők 10-15%-a él át depressziós tüneteket a szülést követően. Fokozott kockázatot jelent és ezért kiemelt figyelmet igényel, ha nem tervezett a terhesség, ha az anya egyedülálló, munkanélküli, vagy hapszichiátriai betegsége van.
Leggyakoribb tünetek: diszfória, hangulati labilitás, szorongás, álmatlanság, étvágytalanság. A depresszív anya nem képes reagálni gyermeke jelzéseire. Súlyosabb esetekben a mindennapos gondozási feladatok ellátása is nehézséget okozhat számára. Posztpartum depresszióban mind az anya, mind a csecsemő, mind a család érdeke a kezelés minél korábbi megkezdése. Az állapot felismerésében a gyermek-orvosnak és a védőnőnek fontos szerepe van, a kezelésben pedig a pszichiáter szakorvossal történő együttműködés nélkülözhetetlen.

Dr. Büki György– Dr. Gallai Mária – Dr. Paksy László: 2.sz. Módszertani levél

Életkor és fejlődés

Nincs is szebb dolog a világon, mint szülővé válni: mindegy milyen életkor közepette köszönt be életünkben ez a csoda. Az viszont annál fontosabb, hogy gyermekünk fejlődését minden életkor során nyomon kövessük, és beismerjük magunknak, ha segítségre van szükség. A különböző életkor adta sajátosságokra odafigyelve garantálhatjuk, hogy csemeténk biztosan megállja majd helyét a világban, akkor is, ha mi már nem foghatjuk a kezét.