Célunk egy olyan asztmával kapcsolatos életminőség kérdőív használata volt, amely a betegség egész élethosszra vetített problémáit tárja fel. Ilyen specifikációjú kérdőívet a szakirodalomban sajnos nem találtunk, ezért alkottunk saját kérdőívet. Tudjuk, hogy nem validált kérdőív használata további kérdéseket vet fel, ám tekintve; hogy a kérdőív hiánypótló, felhasználásától nem tekintettünk el. A vizsgálatból egyértelműen úgy tűnik, hogy az asztma kevésbé befolyásolja az egész élethosszra vetített hosszú távú életminőséget, mint azt gondolnánk.

Azonban ezen eredményt magyarázhatja, hogy a vizsgált személyek több mint fele jelenleg teljesen tünetmentes, illetve magas százalékuk igen kevés tünettel rendelkezik. Az évek- évtizedek óta asztmás betegek kiismerték betegségüket, megtanultak betegségükkel együtt élni, és talán már olyan aktivitásba bele sem fognak, amit asztmájuk miatt nem tehetnek meg. Az idő megszépítő távolsága is befolyásolhatja az emlékezést.

A sportolás terén kapott jelentős akadályozottság abból adódhat, hogy 15-30 éve, amikor a vizsgálatunkban résztvevő betegeket gyermekkori asztmásként a Klinikán gondozták, ugyan már törekedtek a sport alóli felmentés elkerülésére, de talán ezt az elvet nem minden esetben sikerült megvalósítani. Ezen kívül talán ezek a betegek az esetlegesen fennálló terhelés kiváltotta bronchospazmus miatt sem sportolnak. Mivel azonban a sportolásra jelentkező panaszokra nem kérdeztünk rá, ezt a feltevést nem tudjuk bizonyítani.

Legkevésbé a lelki, spirituális, vallási életben zavart a betegség. Esetleg az asztma, mint krónikus betegség a lelki- spirituális életet nemhogy nem akadályozta volna, hanem a transzcendentális felé fordulást még elő is segíthette. Azonban mivel a kérdőív csak a negatív irányú eltérést méri, ezért ez a feltevés a jelen vizsgálattal nem bizonyítható.

Kevés befolyással volt még a betegség a családi–, emberi kapcsolatokra, valamint a közéleti tevékenységekbe beilleszkedésre. A betegeket mind párválasztásukban, mind barátaik megválasztásában kevéssé korlátozta a betegségük. Ezek alapján úgy tűnik, társadalmunk toleránsan kezeli az asztmás betegeket.

Adams és munkatársai ausztráliai vizsgálatukban azt találták, hogy általános egészséggel kapcsolatos SF-36 kérdőívvel vizsgálva, az asztma nagyobb hatással van a betegek életminőségére, mint más krónikus betegségek.

Huss és munkatársai Juniper kérdőívét használva összefüggést állapítottak meg a vizsgált betegek életminősége és betegségük súlyossága között, bár Wijnhoven és munkatársai ezt cáfolva nem találtak összefüggést az életminőség és a FEV1 mint betegség-súlyossági tényező között.

Ehrs és munkatársai svéd alapellátás körében vizsgálták az asztmás betegek életminőségét. Ők a szteroidot nem használók életminőségét magasabbnak találták. Legtöbb betegük magas pontszámot ért el Juniper kérdőívén, amit azzal magyaráztak, hogy vizsgált betegeik között igen nagyarányú volt a tünetmentesek száma. Kutatásunk ebben a tekintetben hiánypótlónak mondható, hiszen nincs tudomásunk sem a hazai, sem a nemzetközi irodalomban olyan vizsgálatról, amely a gyermekkorban asztmában szenvedő jelenleg felnőtt betegek hosszú távú életminőségét vizsgálná, és ezáltal segítene a betegség természetes lefolyásának jobb megértésében.

Okozhat-e depresszitó gyermekkorban az asztma?

Ellentmondó teóriák léteznek az ok-okozati összefüggések magyarázatára. Az asztma depressziót okozhat, vagy a depresszió miatt sérül a compliance, és ez 70 következményesen rontja a tüneteket. Más mechanizmusok is érintettek lehetnek, például a depresszió megváltoztathatja a gyulladásos folyamatokat, és ez vezet asztma súlyosbodáshoz.

Elképzelhető egy harmadik, talán genetikai faktor is, amely indokolná a pszichés és fizikális betegségek együttes fennállását. A jelenleg rendelkezésünkre álló kutatási adatok egyik mechanizmust sem támasztják alá kizárólagos mértékben. Goodwin és munkatársai úgy találták, hogy a depresszió és a szorongás kamaszkorban nem direkt módon kapcsolódnak az asztmához, hanem inkább az élet egyéb faktoraihoz kapcsolódnak.

Konkrétan a hangulati zavarok és az asztma olyan családi rizikófaktorokhoz kötöttek, mint a szociális-gazdasági helyzet, családi konfliktusok, szülői bánásmód. Az összegyűjtött evidenciák egyik mechanizmust sem támasztják alá kizárólagos jelleggel. Strunk és kollégái szerint a depresszió talán inkább csak egyike egy sor asztmagondozás ellen ható változónak, mint például az elbátortalanodás, a konfliktusok, a különféle drogokkal való visszaélés, a kontrolláló gyógyszerek nem megfelelő használata, vagy a nem kellő odafigyelés a tünetek súlyosbodására. A depresszióval kapcsolatba hozott anamnesztikus adatok között megtalálható az inkonzisztens szülői nevelés, stresszel teli élethelyzetek nagy száma, és a negatív világszemlélet.

forrás: Dr. Szabó Alexandra: Asztmás gyermekek és szüleik életminősége és pszichés állapota

Védelem az asztma ellen

Az asztma gyógyításának másik módjához az alapot a gyógynövények adják, bár ez a módszer szokatlan a gyógyszerekhez szokott szakemberek számára.

Ilyen értékes ételek közé tartozik a paradicsom, a bogyósok, a kurkuma és a ginkó. Az olyan étrend, mely gazdag ezen ételekben gyakran jelent jelentős mértékű szabadulást az asztma tüneteitől.