Örülj, amíg örülhetsz

"Harmat hull a virágra,
Oh, mily öröm!
Ne félj a csípős széltől,
Ne félj a kelő naptól.
Keletnek folyik a víz,
Nyugatnak a Tejút.
Parasztok szántanak, hol
Egykor a Bronztorony volt.
Többet ér egy rövid nap
Serleggel a kezünkben,
Mint a jövendő, amely
Nevünket elfelejti.
Örülj, amíg örülhetsz!

Harmat hull a virágra,
Oh, hogy ragyog!
Ameddig tart, ragyog, mint
Gyöngy a reggeli fényben, –
A vadon csupa sírdomb,
Szél sír az éjszakában,
Róka nyí, bagoly huhog
Kísértetfehér nyárfán,
Vörös levelek hullnak,
Patak vizén leúsznak,
Cs'inien palotáját
A moha mind benőtte. –
Örülj, amíg örülhetsz!

Amikor Ming Liao Ce befejezte énekét, egyik vendég haragosnak látszik és így szól: „Ki ez a taoista, aki lakmározás közben elrontja a mulatságunkat? Adjatok neki egy darab szézámkalácsot és küldjétek el!” Ming Liao Ce megkapja a kalácsot és elmegy. Ekkor egy másik vendég azt mondja szolgájának: „Gyorsan! Hívd vissza ezt a taoistát!” „De éppen borozgatunk – mondja az előbbi vendég – s ez elrontja a mulatságunkat. Ezért küldtem el egy darab szézámkaláccsal. Éppen jól van ez így. Miért akarod visszahívni?” „Nekem úgy rémlik – feleli a másik –,
hogy van valami szokatlan ebben a taoistában s azért szeretném visszahívni, hogy alaposan szemügyre vehessem.” „Ej, hiszen közönséges koldus! – feleli az előbbi. – Ugyan mi szokatlan volna benne? Nem akar egyebet, csak egy tál hideg maradékot.” Ekkor egy másik vendég is beleszól: „Az énekéről nem hiszem, hogy
közönséges koldus.”

...

Szolgát küldenek Ming Liao Ce után, de az nyomtalanul eltűnt s a szolga ezzel a hírrel jön vissza. „Tudtam,
hogy nem közönséges fráter!” – mondja az előbbi vendég. „Oh, jaj, most elvesztettünk egy halhatatlant! – mondja a vörös fátyolruhás leány. – Hiszen csak kilépett az ajtón és szőrén-szálán eltűnt!”

Emlékek nélkül, Alzheimer-kór

Az Alzheimer-kór során, bizonyos szempontból az áldozat érintett a legkevésbé. A növekvő sötétség tudata ugyanis hamarosan elhalványul, ahogyan az öntudat lángja egyre kisebb, azonban a fizikai és szellemi képességek fokozatos hanyatlása és a személyiség szétesése szörnyű terhet helyez a gondozókra és óriási költségekkel jár. A helyzet még tragikusabb, ha a betegség egyébként egészséges egyéneknél következik be, megfosztva ezeket az embereket nyugdíjas éveiktől, unokáiktól, bölcsességüktől és emlékeiktől.

Egészen a legutóbbi időkig nem létezett terápiás stratégia vagy olyan eszköz, mely megállíthatta vagy lelassíthatta volna az értelem hanyatlását, azonban az ezzel kapcsolatos változások most folynak. Az új eredmények azt mutatják, hogy bár az Alzheimer-kór életkor függő, azt nem maga az öregedés okozza.
A táplálkozástani és megelőző jellegű megközelítésekkel talán elérhető a betegség folyamatának feltartóztatása, sőt talán még annak visszafordítása is.

forrás: Popper Péter