A gyermek mozgásfejlődését születéstől (Király 2011: 2013.01.20.) a mozgások bonyolultsága, összetettsége alapján szakaszolhatjuk.

Ez a születéstől 6-7 éves korig tart. Jellemzője, hogy a test olyan funkciói fejlődnek, melyek alapvetőek, és a felnőttkori működések megalapozásához járulnak hozzá. Ennek során fejlődnek az idegrendszer, a szív-, vérkeringési-, a légzési rendszer, az izomrendszer, az ízületi- és csontrendszer funkció.

Lényegében ennek az időszaknak a végére minden olyan mozgásnak az alapjait megtanulja, mely alkalmassá teszi a gyermeket a bonyolultabb mozgások elsajátítására, miközben kialakulnak a test működtetéséhez szükséges funkciók is.

Tartalmi vonatkozásban azt látjuk, hogy 5 éves korra a gyermek elsajátítja az alapkészségeket. Jellemző mozgásformái a járás, futás, ugrás, dobás, elkapás, kúszás-mászás, húzás, tolás, függés, forgás, gurulás valamint az egyensúlyozás.

A funkcionális mozgásformák időszakán belül az 5-7 évre jellemző a rendkívül nagy mozgásigény. Ugyanakkor a gyermekek mentálisan már alkalmasak arra, hogy a személyiségfejlődésük tesztelhető legyen. Ekkor derülhetnek ki olyan fejlődési problémák, melyek akadályozhatják a szükséges iskolaérettség elérését, mely tanulási problémákban csúcsosodhat ki. Ekkor még speciális terápiás foglalkozásokkal behozhatóak az esetleges lemaradások. A fejlesztő terápiák nagy hangsúlyt fektetnek az egyensúlyérzék fejlesztésén túl, a korábban kimaradt mozgások gyakorlásának. A nagymozgások fejlesztésén keresztül közelítenek a finom mozgásokhoz. Természetesen, amennyiben a fejlődésben lemaradt gyermekek rehabilitációjában jó eredményeket lehet elérni az egész személyiségre vonatkozóan, adódik a következtetés, hogy jól fejlődő gyermekek esetében is ugyanilyen hatást vált ki az intenzív mozgásfejlesztés. Ez az oka annak, hogy véleményünk szerint, öt éves kortól az iskolába kerülésig az óvodai fejlesztést a nagyon körültekintően, sokoldalúan végzett, intenzív mozgásfejlesztésnek kell jellemeznie. A tapasztalatok mutatják, hogy ebben az időszakban a gyermekek képesek megtanulni úszni, síelni, korcsolyázni, lovagolni, focizni, elkezdhetik az ütős sportokat, és egyre inkább bevonhatók a család bármilyen mozgásos tevékenységébe.

Így a funkcionális mozgásfejlődés időszakát két további szakaszra lehet bontani:

1. születéstől öt éves korig és
2. öt éves kortól az iskolába kerülés időszakáig.

Az időszak feladata a csecsemőkori reflexek gátlása a minél változatosabb mozgásingerek adagolásával a családban és az óvodában egyaránt. Amint arra lehetőség nyílik az addigi fejlődés értékelése, ha szükséges, akkor mozgásterápia alkalmazása. Más esetben egyre intenzívebb mozgásfejlesztés.

Mindezek alapján kimondhatjuk, hogy ebben az életkorban a mozgás az emberi fejlődés motorja.

Mozgásfejlesztés gyermekkorban

A mozgásfejlesztés nagyon fontos a kicsiknél. A gyerekek testi fejlődése során alakul ki és tökéletesedik a mozgás képessége, másrészt pedig a mozgásfejlesztés közben párhuzamosan fejlődnek a kicsik szellemi képességei, az idegrendszer, az értelmi funkciók. Emellett fejlődik a csontrendszer, az izomzat is. Ha úgy  elősegíti a szociális beilleszkedést, segít az önbizalom kialakításában, stb. Ha úgy látjuk, hogy gyermekünk kicsit el van maradva a mozgásfejlődésben, kérjük ki szakember segítségét.

Dr. Ihász Ferenc: A fizikai aktivitás és a minőségi öregedés - Aktív életvitel időskorban