Találtam újra egy kis érdekességet. Mondhatnám azt is a könyvre, hogy így játszottak dédszüleink. A szerző az 1800-as évek végén szedte csokorba ezt a gyűjteményt, amiben különféle gyermek játékok és mondókák találhatóak. Kérlek, kedves olvasó ne lepődj meg, ez régebbi nyelvezet, helyesírásunk azóta jelentősen megváltozott. Szeretnék hát bemutatni néhány mondókát:

1.

Gólya, gólya, gelicze,
Ki lányát veszed el ?
A szolgabiróét.
Mivel viszed haza ?
Síppal, dobbal, nádi hegedűvel,
Mért véres a te lábod ?
Mért véres az én lábom?
Száraz galyat átalléptem.
Diófára felrepültem.
Párnahajat varrtam,
Száz pénzen eladtam,
Százszor is megbántam.

2.

Héja, héja kontyos,
Igen nagyon lompos.
Meggyújtottam kőváradat,
Benne hagytam két ujadat.
Úgy sirattad, majd megbomlasz
Czinkanállal étetted, [érte,
Édes tejben fürdetted.
Héja ne !


3.

Katalinka, szállj el, szállj el!
Gyünnek a törökök.
Sós kútba vetnek,
Onnan is kivesznek;
Malom alá tesznek,

Onnan is kivesznek;
Tüzes piszkafával
Kemenczébe tesznek,
Onnan is kivesznek.
A katlanba tesznek.


4.

Tücsök

Tücsök koma, gyere ki,
Szalmaszálon húzlak ki;
Házad előtt megsülyedtem,
Hat ökröddel vontass ki!

Kiss Áron: Magyar gyermekjáték gyűjtemény

Kisgyermek és a memória

Emlékszem, amikor kisgyermek voltam nagyon sok mondókát ismertem. Otthon és az óvodában is egész nap dalolásztam, szavaltam. Elég szerencsésnek tarom, ha a picivel minél hamarabb mondókákat taníttatunk, mivel ez nagyban hozzájárul a memória fejlődéséhez. A memória megfelelő fejlődése pedig később segít az iskolaérettségben.