Volt, aki egészségesen, volt, aki merev lábbal, fél vesével élte tovább napjait - s mély gödörben ásta el magában a kínokat s nyomorúságokat. Bennük maradt - de elfojtották, s keserű emberek lettek.
Főleg azok, akik- mint én is - maradandó károsodást szenvedtek. Voltak közöttük forradalmárok.
Ezeket nem hátulról lőtték le, hanem szemtől-szembe, harc közben. Amíg mellettem feküdtek, volt bennük még valami lázas, hittel-gyűlölettel teli optimizmus. Akkor még úgy vélték: értelme volt annak, amit tettek. De ahogy múlt az idő, úgy lettek egyre keserűbbek: kiábrándultak az országból, az emberekből, az egész világból.
S ha az élni akarók ösztönével nem puhultak bele a szánalmas kompromisszumokba, s nem hazudták le múltjukat, ...

Az Élet könyve című művet lapozgatva nem tudom megállni, hogy meg ne osszak veletek néhány gondolatot.

"A szenvedélyről

NEM LEHETSZ ÉRZÉKENY, ha nem vagy szenvedélyes. Ne félj ettől a szótól: szenvedély. A legtöbb vallási könyv, a legtöbb guru, mester és tanító azt mondja: "Vesd el a szenvedélyt". De ha elveted a szenvedélyt, hogyan válhatnál érzékennyé a rútra és a szépre, a suttogó falevelekre és a napnyugtára, a nevetésre vagy a sírásra? Hogyan válhatnál érzékennyé a szenvedélyre való képesség nélkül, melynek lényege az önfeladás? Uraim, kérem, hallgassanak meg, s ne kérdezzék, hogyan lehet szert tenni szenvedélyre. Tudom, önök éppen eléggé szenvedélyesek, amikor egy jó állásról, egy szerencsétlen flótás ...

Örülj, amíg örülhetsz

"Harmat hull a virágra,
Oh, mily öröm!
Ne félj a csípős széltől,
Ne félj a kelő naptól.
Keletnek folyik a víz,
Nyugatnak a Tejút.
Parasztok szántanak, hol
Egykor a Bronztorony volt.
Többet ér egy rövid nap
Serleggel a kezünkben,
Mint a jövendő, amely
Nevünket elfelejti.
Örülj, amíg örülhetsz!

Harmat hull a virágra,
Oh, hogy ragyog!
Ameddig tart, ragyog, mint
Gyöngy a reggeli fényben, –
A vadon csupa sírdomb,
Szél sír az éjszakában,
Róka nyí, bagoly huhog
Kísértetfehér nyárfán,
Vörös levelek hullnak,
Patak vizén leúsznak,
Cs'inien palotáját
A moha mind benőtte. –
Örülj, amíg örülhetsz!

Amikor Ming Liao Ce befejezte énekét, egyik vendég haragosnak látszik és így szól: „Ki ez a taoista, aki ...

Álljon itt egy kedves kis történet emlékezés, memória témakörben.

forrás: Popper Péter: Felnőttnek lenni

A gondolkodás egyéni fejlődésében is sok a megtévesztő látszat. „Milyen okos ez a gyerek! – mondják – Amint meghallja a fürdőszobából a víz csobogását, már repes az örömtől, hogy fürdés lesz.” Tévedés. A pici gyerek még nem a következtetés, hanem az emlékezés segítségével ismeri fel az ismétlődő helyzeteket.
Egy aranyos történet rávilágít arra, hogy még jóval idősebb korban is milyen csalóka kizárólag racionális logikát feltételezni ott, ahol még egészen más folyamatok is működnek. Hat éves, elsős kisfiú „munkaeszközül” kapott egy szép golyóstollat a szüleitől. Néhány nap múlva ...

"Ez az, amit mi, anyák, apák nem tudunk. Hogy lényünk valamennyi szintje állandó adásban van, amit a pici gyerek felfog, tud és érez. És azonnal magába épít. Ezért nemcsak simogatással és szavakkal, de egész lényünkkel nevelünk! Sőt a gyerek is nevel minket. A nevelés titka ez a titkos metakommunikáció. Ezért van az, hogy elsősorban nem a szavainkkal hatunk, hanem jellemünkkel is életünkkel - így örökítjük át gyermekeinkbe nemcsak genetikus, de lelki-szellemi valóságunk tartalmait is. Olyan nincs, hogy valamit "nem mutatok" a gyerekem előtt, mert a gyerek nemcsak látja, amit elfedek vagy lehazudok előtte, hanem már régen át is vette, sőt benne van. Már régen féli a félelmeimet, remegi az izgalmaimat, aggódja az aggodalmaimat - de ...

Születés

"Az ember magként születik. Egy lehetőségként. Nem kész valaminek születik. és ez nagyon különleges helyzet, mert a létezésben egyedül az ember születik lehetőségként - az állatok mind készen jönnek a világra. A kutya kutyának születik, és egész életében kutya is marad. Az oroszlán oroszlánnak születik. Az ember azonban nem embernek születik, hanem egy lehetőségnek; ez a lehetőség pedig vagy kifejlődik, vagy nem. Az embernek van jövője, az állatoknak azonban nincs jövőjük. Minden állat ösztönösen tökéletesnek születik. Az ember az egyetlen tökéletlen lény. Ezért lehetséges számára a növekedés, fejlődés. Az oktatás pedig a híd a lehetőség és a megvalósulás közt. Az oktatás segít, hogy a magból ...