Volt, aki egészségesen, volt, aki merev lábbal, fél vesével élte tovább napjait - s mély gödörben ásta el magában a kínokat s nyomorúságokat. Bennük maradt - de elfojtották, s keserű emberek lettek.
Főleg azok, akik- mint én is - maradandó károsodást szenvedtek. Voltak közöttük forradalmárok.
Ezeket nem hátulról lőtték le, hanem szemtől-szembe, harc közben. Amíg mellettem feküdtek, volt bennük még valami lázas, hittel-gyűlölettel teli optimizmus. Akkor még úgy vélték: értelme volt annak, amit tettek. De ahogy múlt az idő, úgy lettek egyre keserűbbek: kiábrándultak az országból, az emberekből, az egész világból.
S ha az élni akarók ösztönével nem puhultak bele a szánalmas kompromisszumokba, s nem hazudták le múltjukat, fanyar mosollyal azt mondták: „Naiv hülye ember voltam!”
Ekkor döbbentem rá: nincs hamisabb közhely, mint hogy a „szenvedés nemesít”.
Meg is keserítheti, tönkre is teheti az embert. Maradandó károsodást okozhat benne. Olyan félelmeket ültethet el, melyek később beteges fóbiává változnak. E fóbiák, mint láthatatlan idegszálak, beszövik az egész lelket: bárhol sérelem éri, az egész összerándul. Fél, és nem tudja miért. Szorong, és nem tudja az okát. S azért gyakran indokolatlanul agresszív: védi önmagát, s ezért oktalanul támad. Sért, vádol vagy riadtan meghátrál. Így süllyed el egyre mélyebbre és mélyebbre minden pokoljárásunk emléke, melynek nem találtuk meg az értelmét. S ezután már a mélyből, mint gyógyulatlan fekély égeti a bensőnket, minden érintésre összerándul, s hangtalanul kiáltja: „Jaj, csak ne történjen meg még egyszer! Jaj, csak ne kelljen átélnem újra azt a borzalmat!”
Aki a lélektanban járatos, tudja, hogy a legnagyobb nehézség nem is az ilyen „kórházi eseteknél” van, mert ha valaki visszanéz, a süllyedő hajó még félig-meddig látható. Még vissza lehet idézni, és föl lehet dolgozni újra. A baj ott kezdődik, amikor az élmény a lélek mélytengerébe teljesen elmerül. A felszíni tudat fényei ide már nem hatolnak le: itt homály van, sötétség, s ami történt, elfelejtődik. Csupán a tünetei maradnak meg, alulról jövő, baljós és érthetetlen sugárzások - de hogy ezek honnan erednek, már nem lehet látni.

Müller Péter: Boldogság

Az élethez való pozitív hozzáállás és a táplálékkiegészítők

Ahogy az idézet is mutatja, hamis az a közhely, hogy a szenvedés nemesít. ezt vsz. olyan emberek találták ki, akik sokat szenvedtek az életben, és igyekeztek ebben valamilyen értelmet találni. Pedig az életet lehet a legkevesebb szenvedéssel is élni. Miért ne könnyíthetnénk meg mindennapjainkat pozitív hozzáállással. Ha már pedig itt tartunk, jó, ha nem csak lelkünket gondozzuk. Figyeljünk oda a testünkre is, pl. egészséges táplálkozás, táplálékkiegészítők fogyasztása. Miért is gondolnák, hogy elég, ha bekapunk pár szendvicset, eszünk néhány szelet süteményt? Ha a zöldség-gyümölcs fogyasztásra már nem is nagyon tudunk odafigyelni, legalább annyit tegyünk meg, hogy táplálékkiegészítők bevitelével erősítjük immunrendszerünket. Ha tudatosan élsz, hidd el a későbbiekben megtérül.