Folytatnám az előző bejegyzést, mert a szerző elég jó gondolatokat osztott meg az olvasóval:

A vers elsősorban játékosságával hat a kisebb gyermekekre. A gyermekköltészet története az emberiség történetével azonos.

A mondókák eredete a régi múltba gyökerezik.

"Csiga-biga told ki szarvadat..." - ez a mondóka más szöveggel ugyanúgy hangzik Brazíliában, Grönlandon és a Maláj szigeteken, csak amott a tűzgyújtást kíséri, emitt egy apró állatot akar engedelmességre okítani.

Miért szereti a kisgyermek a mondókát, verset?

A ritmusélmény mellett a képzettársítás ragadja magával.

Fontos a játék, amely a szavak mögött rejtőzik. A játék és ritmusélmény örömet szerez a kisgyermeknek. A mondókákat ismételni jó. A kisgyermekközösségben, bölcsődei csoportokban a közös mondókázás még nagyobb örömet okoz.

Jó a fülnek, jó a mozgáskedvnek, derűt, vidámságot hoz a csoport életében. A gyermekekkel foglalkozó felnőttek ismerjenek elég mondókát, versikét ahhoz, hogy ki tudják választani minden alkalommal a legmegfelelőbbet.

A mondókák, versikék, gyermekdalok nagyszerűen társíthatók különböző játéktevékenységhez, hangulathoz vagy éppen időjáráshoz, napszakhoz, esetleg ünnepekhez.

A gyermeknevelésben is jó segítőtársnak bizonyul olykor egy-egy dalocska, mondóka, mint vigasztalási eszköz. A gyermeket ölbe véve, dalolva neki, könnyen elmúlik bánata, elfelejti sérelmét.

Fontos a vers tartalmi hatása. A gyermek szellemi fejlettségének megfelelően kell kiválasztani a verseket, dalokat.

Irodalmunkból igen sok anyagból válogathatunk: Weöres Sándor, Zelk Zoltán, Illyés Gyula, Nemes Nagy Ágnes, Pósa Lajos, Szabó Lőrinc. Sorolhatnám még a hazai költők nevét, de meg kell említeni külföldi költők magyar fordításait, mint Rab Zsuzsa, Balássy László, Tótfalusi István munkáit.

A vers és a dal mindenkor növeli a kisgyermek szókincsét, formálják ízlését, tehát fontos szerepet játszanak beszédfejlődésében. Miközben a mondókákat együtt ismételgetjük a gyermekekkel, ők közben egyre több szót jegyeznek meg abból és mondják mindig érthetőbben.

Kodály Zoltán népdalgyűjtése forradalmat hozott az addigi ásatag városi-polgári gyermekköltészetben is.

A természetes hangok, mint ének, furulya, xilofon mellett ajánlható még egy-egy előadóművész műsoros kazettája. Pl. Halász Judit, 100 Folk Celsius. A szép dallamok hallgatása a kisgyermek ízlését gazdagítja.

A zene hallatára már 8-12 hónapos csecsemő is felfigyel, esetleg ritmusára mozog, térdét, kezeit hajlítgatva, tapsolva. 1-3 éves korban a kisgyermek ha énekelget, mindig mozog és tapsol is hozzá. Eleinte egy-két szót mond belőle, dúdolgat, vagy - gyakrabban - bennünket biztat éneklésre. Ha ezt kéri, ne utasítsuk vissza.

Ha valakinek nincs igazán jó énekhangja, válasszon rövid, könnyű ritmusú énekeket, vagy ritmusos mondókát.

A kisgyermek a dalokból néha csak egy dallammotívumot , ritmust őriz meg az emlékezetében és később a maga hangulatának esetleg szorongásainak kifejezésére használja fel.

Gyakran hallani bölcsődei csoportban egy-egy gyermeknél, hogy számunkra első hallásra értelmetlennek tűnő dalocskát dúdolgat. Ha jobban odafigyelünk, felfedezhetjük a dalban a kisgyermek vágyait, örömét. Olykor csoportosan sétálva, kézen fogva dalolgatnak.

Az improvizálás jellege az egyes korok szerint változik, de célja mindig az érzelem kifejezése marad.

A gyermekekkel foglalkozó felnőttől függ, hogy a kisgyermek mennyi beszédet, ritmusos mondókát hall és abból mennyit raktároz el és hogy a légkör olyan-e, hogy a gyermeknek alkalma legyen ezekből visszaadni.

A hangszeren játszó felnőttet már 2-3 éves gyermek is feszült érdeklődéssel figyeli. Jó néhány percig leköti őt és örül neki, hogy nem csak hallja, hanem látja is a hangszeren játszó felnőttet.

Ilyenkor is a zenére való mozgás fokozza örömüket. Már a bölcsődés korú gyermeknél előfordultak, hogy felismeri a hangszeren lejátszott dalt. Hagyjuk kitalálni nekik, játszunk a hangszerrel. A közös játék, a felismerés igen nagy örömet okoz nekik.

Az 1-3 éves korú gyermek életében fontos szerepe van az utánzásnak. Az eddig gyakran hallott versikékből egy kis részt ő is velünk mond, a dalokat egyedül is énekli, sőt mackójával, babájával el is játssza.

A gondozónő feladata, hogy a gyermek ösztönös mozgásigényét és éneklési vágyát könnyű játékdalokkal egészítse ki.

Legjobb, ha az éneklést a gyermek kezdi, de alkalomadtán mi is indítványozhatjuk. Ha nincs kedve hozzá, ne erőltessük... A mondókákat, játékdalokat nagyszerű forrásmunkából válogathatjuk. Pl. Forrai Katalin: Eszterlánc és Európai gyermekdalok című könyvei, ill. a 466 nép gyermekdala, Weöres Sándor és Csukás István kitűnő fordításában.

A bölcsődés korú gyermekek kedvelik az értelmetlen, játékos csengésű szavakat: zsipp-zsupp, ecc-pecc, hóc-hóc, stb. Gyakran maguk is kitalálnak ilyen értelmetlenségeket, halandzsálnak. Ismételgetik, kiabálják. Hagyjuk őket, hadd ragadja a ritmus vonzása magával.

Énekeinket ismételjük, kísérjük játékos mozdulatokkal. Meglátjuk, előbb csak mozog velünk együtt, majd énekelgetni kezd.

Népdalaink között sok olyan szó van, ami tájnyelvű. Ezeket a kisgyermek nem ismeri. Mondjuk el jelentését, ezzel is gazdagítjuk szókincsét. A magyar nyelv gazdag tárával ismerkedik a gyermek, ha ilyen szavakat is hall, vagy megtanul.

Énekeljünk sokat, játszunk vele ölbe véve, dúdolgatva, amikor csak kedve van.

Németh Csabáné

Vers, dallam és memória

Érdekes, amit a szakember ír a versikékkel kapcsolatosan. Szerintem arra is jók az ilyen versikék, hogy fejlődik a memória. A memória fejlődés egyébként különféle fejlesztő játékokkal is elérhető.