Érdekes a bölcsődei szakemberektől tanulni, itt van egy újabb szemelvény:

Együtt éljük át velük az első szavak, az első léptek örömeit. De együtt éljük át velük azt az érzést, amikor fáj valamilyük vagy betegek, nyűgösek.

Aggódunk értük, amikor úgy látjuk nem evett eleget, keveset aludt, fáradt stb. A csecsemő, a kisgyermek etetése, itatása bonyolult együttműködést kíván, mert egyetlen kisgyermek sem születik rossz evőnek, általában a felnőttek teszik rossz evővé elsősorban azzal, hogy miközben etetik, nem igazodnak az ő igényükhöz, milyen ételt fogyaszt szívesen? Kíván-e még enni vagy jóllakott? Mindig a mozdulataihoz igazodva kell kínálni az ételt, egy falattal sem többet, mint amit szívesen fogyaszt. Meg kell tapasztalnia, hogy ha nem eszik éhes lesz, éhségét csak evéssel tudja csillapítani.

Az egészséges kisgyermek mozgásfejlődéséhez szükséges, hogy szabadon tudjon mozogni, életkori sajátosságának a megfelelő tágas hely biztosított legyen. Gátolja mozgását, ügyességét, önálló törekvéseit, ha mi akarjuk minél előbb megtanítani mindenre. Akadályozzuk az önálló mozgásörömét azzal is, ha sürgetjük mozgásfejlődését, türelmetlen lesz vele, mert nem csinálja azt, amit már "tudnia kellene" vagy túl sokat van babakocsiban, gyakran a már régen kinőtt járókában tölti ideje nagy részét. Tehát nem az a fontos, hogy mikor ül vagy áll fel, mikor indul el - hanem az, hogy mennyit és hogyan mozog egy csecsemő.

Az öntevékeny mozgás nemcsak szükséges és fontos feltétele a gyermek fejlődésének, hanem igazi belső örömforrása is számára. Tehát fontos, hogy hagyjuk mozogni, ne mi mozgassuk, sétáljunk vele, hanem adjunk időt, hogy a maga módján fedezze fel környezetében az új mozgáslehetőségeket, így ismeri meg a teret, amelyben él, mert a gyermek kíváncsi: érdeklődő minden iránt.

Másfél-kétéves kortól kezdve a gyerekek spontán játékait az állandó utánzási készenlét jellemzi. Utánozza anyját, apját, a boltost, a sofőrt, stb. Sőt a modern technikának köszönhetően a TV-ből, videóról sok olyat is tapasztalnak, amit nem kellene.

Játéka is sokszor tükrözi, amit látott, tapasztalt. A bölcsődés korúak még nem rendelkeznek kettős tudattal, hogy az átélt meséből vissza tudjanak lépni a valóságba, ezért kellene óvni őket, hogy a felesleges félelmeket, szorongásokat elkerüljük.

Mindannyian ismerjük a félelmet, ezt a kínzó, kellemetlen érzést. Már az egészen pici csecsemőkorúaknál is találunk félelmi reakciókat: ha bizonytalanul fogjuk, görcsösen kapaszkodnak. A gyermekek több dologtól is félnek. Ez érthető is, ha meggondoljuk a gyermekek kisebb, kiszolgáltatottabb a veszélyek hozzá képest nagyobbak, ő azokkal szemben védtelenebb, tehetetlenebb, mint mi. A gyermek biztonságérzetét gyengíti, ha a körülötte élők idegesek, türelmetlenek. Valamint fél az egyedül maradástól, pedig a felnőttek tudják, hogy nem fenyegeti veszély. Fél a sötéttől, ha esténként leoltják a villanyt, fél a körömvágástól, a fodrásztól, az orvostól stb. Ha számukra indokolatlannak is tűnik félelme, ami a fantázia világából ered, számára ez a félelem átélt igaz érzelem, ami nem szűnik meg attól, ha okos érvekkel bizonygatjuk, hogy nem kell félni. Ha a biztonságot jelentő védelmet megkapja, félelmei csökkennek. Amikor a szülő keresi az okot gyermeke éjszakai felébredésének, nem is gondol arra, hogy mekkora traumát, félelmet okozhat pl. egy nem korosztályának megfelelő TV műsor vagy akár mese, hisz a gyermekek sokat tévéznek, mondhatni a TV előtt nőnek fel. Úgymond "jól elvan", amíg a képernyőt nézi, nem zavar senkit sem. Másnap aztán a közösségben tapasztaljuk, mit is láttak a TV-ben, hisz a gyermek eljátssza a látottakat. Néha behúz egyet társainak, mert a bácsi is azt tette a képernyőn.

Egy-két éves kortól az emlékezet fejlődése következtében a gyermek a félelemkeltő élményt el tudja raktározni, így sokszor nem közvetlenül jelentkezik hatása, hanem esetleg napokkal később, amikor láthatóan nem lenne oka rá.

A gyermek első természetes környezete a család. Kiemelkedően fontos szerepe van az anyának, hisz életének első tapasztalatai hozzá fűződnek, de az apa szerepe, példaképe sem elhanyagolható, mert így egész a család. Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy egyre ritkább a kiegyensúlyozott családban nevelkedő gyermek.

Miskei Tiborné: Legféltettebb kincsünk és felmerülő problémáink

Rumini, a kisgyermek barátja

Bizony nem könnyű az első időkben egy pici gyerekkel foglalkozni, megérteni minden kívánságát és azokat teljesíteni. Oda kell figyelni, hogy a megfelelő táplálkozáson túl a gyermek fejlődjön szellemileg is. Ezért is jó a meseolvasás a picinek, ami fejleszti a képzelőerőt. Ilyen mese lehet a Rumini is. Rumini egy kisegér, aki barátaival számtalan kalandba keveredik. Több könyv és társasjáték is megjelent már Rumini főszereplésével.