A mesék azonban csak infantilis formái a primitív emberek “éjszakai világából” származó legendáknak, mondáknak és babonáknak. Amit én “éjszakai világnak” nevezek, az a mágikus vallásforma, amelynek értelme és célja: érintkezés a sötét hatalmakkal, ördögökkel, boszorkányokkal, varázslókkal és szellemekkel. Mint ahogyan a gyermekmese filogenetikai ismétlődés a régi éjszakai hiedelmekből, akként a gyermek szorongása is filogenetikus maradvány, megismétlődése a primitív pszichológiának.

Ha ez a maradvány csak bizonyos mértékben jelentkezik, az egyáltalán nem abnormális, mert az éjszakai szorongás civilizált körülmények között még felnőtt embereknél sem feltétlenül rendellenes jelenség, csak fokozott mértéke tekinthető kórosnak. A kérdés mármost az: milyen körülmények között fokozódik ez a szorongásra való hajlam? Erősödése magyarázható-e pusztán a mesékben jelentkező boszorkány motívummal, vagy pedig más magyarázó okot is kell találnunk? Az archetípus csak bizonyos enyhe, normális mértékig felelős a szorongásért, feltűnő és abnormálisnak érzett fokozódásának azonban szükségszerűen különös oka van. Amint ismeretes, Freud a szorongást a gyermek incesztuózus törekvéseinek az incesztus-tilalomba ütközésével magyarázza. Freud tehát a gyermek szemszögéből értelmezi a szorongást. Hogy a gyermekeknek - a Freud által alkalmazott tágabb értelemben - incesztuózus törekvéseik lennének, az számomra egyáltalán nem kétséges. Azt azonban, hogy ezek a tendenciák minden további nélkül a suigeneris gyermeki lélek számlájára írhatók, azt kétségbe vonom.

Ugyanis nagyon nyomós okok szólnak a mellett a felfogás mellett, hogy a gyermek lelke a szülői, különösen pedig az anyai psziché varázsa alatt áll, méghozzá olyan mértékben, hogy a gyermek lelkét a szülők lelke funkcionális függvényének kell tekintenünk. A gyermek pszichikai individualitása csak később fejlődik ki, miután tudatának megbízható folytonossága már valósággá vált. Az a körülmény, hogy a gyermek eleinte csak harmadik személyben beszél önmagáról, véleményem szerint, világos bizonyítéka lelki személytelenségének. Ezért hajlandó vagyok arra, hogy a gyermek esetleges incesztuózus törekvéseit inkább a szülők pszichológiájából magyarázzam meg, mint ahogyan minden gyermekkori neurózist elsősorban a szülők lelke tükrében kellene vizsgálni.

C. G. Jung: Szellem és élet

Rumini mese

Elég érdekes, amit találtam, nem m ás mint egy kis pszichológia. Szerintem egy gyereknek legjobb, ha olyan mesét választunk, ami elősegíti pszichológiai fejlődését. Ilyen pl. a Rumini. A Rumini nem más mint egy kalandkönyv, az aprócska kalandozóknak. Legjobb, ha ilyen és ehhez hasonló tartalmas mesékkel segítjük a gyermeki elme fejlődését.