A Dixit manapság az egyik legnépszerűbb kártyajáték a gyermekek körében, ám más, hagyományos kártyajátékokról sem szabad elfeledkeznünk. Az egyik ilyen örök kedvenc a magyar kártya. Mindenki ismeri, ám azt kevesen tudják, hogy honnan ered.

A kártyázás a negyvenes évekre a 19. századi Magyarország polgárvilágának legjelentősebb szabadidős tevékenységévé vált. Ezt jelzi a kártyakészítők számának ugrásszerű növekedése és a kártyajátszás szenvedélyéről egyre gyakrabban olvasható hírlapi- és irodalmi megemlékezések is. Ennek ellenére zavarba ejtően kevés konkrét adattal rendelkezünk a játékokra vonatkozóan. Legfeljebb nevüket ismerjük, és magyar nyelvű szabályismertetéssel csak 1883-ban találkozunk. Egyedül a whist 1824-ben megjelent leírása a kivétel. Nem sokkal jobb a helyzet a kártyajátékok eszközeivel kapcsolatban sem. A hazai- és külföldi köz- és magángyűjteményekben őrzött kártyák száma kevés, a néhány, csak nevéről ismert kártyafestő műhely termékeiről pedig nem tudunk semmit. Ami bizonyos az az, hogy a kétnyelvű Magyarország korai kártyajátékai és játékkártyái Bécsből átvett minták voltak, és elsősorban az arisztokrácia, a polgárság, katonák, diákok, céhlegények és korhelyek szórakozását szolgálták. A kártyázás csak a19. század második felében válhatott a tömegek játékává. A korai időszak standard-képes játékeszközei német sorozatjelű soproni- és magyar-képes-, a francia sorozatjelű bécsi-képes kártyák és a szintén francia sorozatjelű tarokk kártyák voltak, ezeket készítették elsősorban. A kártyafestő műhelyek választékában azonban találunk alkalmi jelleggel kiadott ún. luxus kártyákat is. Az ilyen ritkaságok rövid ideig és alacsony példányszámban voltak forgalomban.

A soproni-kép - akkoriban ezt különböztették meg ,,magyar" kártyaként más típusoktól - a játék során egyalakossága miatt nehezen kezelhető volt. Sok időt vett el a lapok rendezgetése, forgatása. Schneider József és Chwalowsky Ödön pesti kártyafestők - az elsőségük nem dönthető el - új, tükörképes kártyával lepték meg a játékosokat. A szakirodadalom - Miss Sylvia Mann, angol gyűjtő és szakíró állásfoglalása alapján - Schneider Józsefet tekinti a Tell-kártya ,,feltalálójának". Emellett szólnak a kártyalapok német nyelvű feliratai is. Schneider kártyájának jelzése: ,,Zu finden bey - Joseph Schneider in Pesth".88 Schneider József 1820-ban lett pesti polgár és Kiskereszt utcai műhelyében közel három évtizedig készített játékkártyákat. Életéről tulajdonképpen semmit sem tudunk. Csupán címtári adatok és néhány kártyaemlék tudósít életéről, művészetéről. Hogy kártyalapjaira miért választotta német drámaíró Svájc történelmének eseményeit feldolgozó művének alakjait, csupán hipotézisek állnak rendelkezésre.

A Tell-kártya alsó és felső lapjain Schiller Tell Vilmosának hőseit ábrázolták tükörképesen, az ászokra pedig az évszakok allegóriáit festették. Egyik megoldás sem volt forradalmi újítás, hiszen nyugat-európai és magyarországi kártyakészítők francia- és német sorozatjelű kártyákon korábban már használtak tükörképeket, és Tell Vilmos témáját 1805-1830 között többször is feldolgozták játékkártyákon. Első alkalommal Bécsben J. H. Löschenkohl botanikai kártyáján látjuk Tell Vilmost és fiát. 1820-ban C. H. Zoelcke Lipcsében több Schiller-dráma szereplőjét rajzolta kártyalapokra. Az ,,I" jelű tarokkon Tell Vilmos, a pikk lovason Gessler szerepel. C. L. Wüst 1830-ban német sorozatjelű ,,Schiller-Spiel"-jének zöld felső lapján jelenik meg Tell Vilmos alakja. 1821-ben a lipcsei Industrie Comptoir tarokklapjain látjuk a dráma szereplőit. A kártya neve is ,,Wilhelm Tell-Tarock".

Az ász lapok évszakokat idéző allegóriái sem újdonságok. Bécsben 1832-ben Max Uffenheimer egy biedermeier kártyát adott ki. A képek metszeteit Mathias Loder készítette még 1824-ben. Az ászokon látható életképek lehettek a Tell-kártya ász lapjainál is felhasznált, hasonló rajzok forrásai. A pesti találmány grafikája és magyarországi újdonsága igazi siker lett. Nem tudjuk megállapítani, hogy a kártyalapokra festett Schiller-téma milyen mértékben járult hozzá ehhez a népszerűséghez. Néhány, még a közelmúltban is hangoztatott vélemény a Habsburg-ellenesség szerepét hangsúlyozta a kártya elterjedésében, ám aligha tételezhetjük fel, hogy a kártyás ember a játékasztalnál is politizálni akart, hiszen ennél fontosabb volt számára a szórakozás és a nyereség. Sokkal inkább a tükörképességnek tulajdoníthatjuk a Tell-kártya sikerét. A keverésnél, osztásnál és a lejátszásnál bárhogyan is keveredtek a kártyalapok, kézbe véve és legyezőszerűen kinyitva azokat, minden egyes lap hamar felismerhetővé vált. Pesten 1835 körül kezdték gyártani a Tell-kártyát, majd Kecskeméten, Debrecenben és Bécsben is megjelent a kártyagyártók választékában. A korai példányokon a lapok felirata német nyelvű. A három ismert Chwalowszky-kártya között érdekes különbözőségeket fedezhetünk fel. Az első magyar nyelvű feliratokat is az ő Tell-kártyáján találjuk 1845 körül. A két korábbi példányon - 1840 előtt és után - nála is német nyelven jelentek meg a lapok feliratai. A három metszetet összehasonlítva csak apró eltéréseket találunk.

Forrás: Jánoska Antal: A magyar kártya története, ikonográfiája, készítői

Dixit: kártya és varázslat

Ismered a Dixit  különleges világát? A Dixit nem más, mint egy egyszerre 3-6 játékos által játszható hitetetlenül izgalmas és kreatív társasjáték. A Dixit olyannyira sikeres világszerte, hogy 2010-ben elnyerte a társasjátékok nagyon rangos - Az év játéka díjat. Igazi kuriózum a Dixit, mert ez a játék nyelvfüggetlen, a szabályok ismeretében a kiadástól függetlenül bármely nyelven játszható. Ezt nem érdemes kihagyni!