2.rész: A meseélmény, mint szertartás

Szükséges lenne a családban és az óvodában is mindennapos eseménnyé tenni a meseolvasást, a gyermek olvasóvá nevelésének már egészen pici korában, a családon belül el kellene kezdődnie. Nagyon fontos azonban előkészíteni a mesélést, megteremteni a megfelelő hangulatot a meséléshez és a mesehallgatáshoz. Ehhez gondosan  meg kell választani az időt és a helyszínt, meghitt, nyugalmas, otthonos légkört biztosítva a hallgatóság számára. (Tancz, 2009)A mese kezdetén található jól ismert „Egyszer volt, hol nem volt...” formula segít elhagyni a hétköznapi valóságot és bevezet a mesék birodalmába. Ezáltal a történetet különleges mesebeli időszámításba helyezi. A csodálatos utazás végén pedig a gyermeket visszavezeti a valóságba.

A jó mesemondó személyiségjegyei
A mesét mondó felnőtt és a gyermek, mint befogadó élményközössége csak akkor jöhet létre, ha a mesemondó ismeri a gyermekben lejátszódó folyamatokat. (Zilahi, 1998, 40)
A mesélőnek mindenekfelett azt kellene szem előtt tartania, hogy igazi hatása csak az élőszó erejének van. Tancz Tünde fontosnak tartja a nonverbális kommunikációs eszközök alkalmazását is, mint a gesztusok, mimika, testtartás stb. (Tancz, 2009) Zóka Katalin szerint pedig a fokozott figyelem állapota, valamint a mesei kettős tudat megléte, amely párhuzamot jelent a valóság, illetve az illúzió megélése között, a befogadóképesség és a „mesei beállítódás” feltétele, amely a gyermeknél 5-8 éves kor körüli időre tehető.

A meseválasztás kérdései az óvodáskorú gyermek igényei szerint „A jó választáshoz figyelembe kell venni a gyermeki érdeklődés szakaszosságát, az óvodáskorú gyerek fejlődéspszichológiai, érési sajátosságait.“ Sok szakember választandó műfajként a népmesét ajánlja, mivel „pszichoanalitikus megközelítésben a kollektív tudattalant hordozza, ezért a gyermekhez ez áll a legközelebb“.

Meseelemzés
A magyar népmesék elemzése során azokat a mesei motívumokat és szerepköröket kívánom vizsgálni, amelyek a mesékben a leggyakrabban előfordulnak, és amelyek fontos szerepet töltenek be a gyermek lelki fejlődésében. Az értelmezés folyamán tehát a mesék metaforikus jelentéseit igyekszem feltárni a megfelelő szakirodalom segítségével, valamint saját meglátásaimmal, gondolataimmal, észrevételeimmel megtűzdelve.

Az elrabolt királykisasszony című mese értelmezése
Az eladósorba kerülő királykisasszony és a sárkány motívuma:
A király öregedésével és lány a serdülésével a birodalom további zökkenőmentes működésének és irányításának alapfeltételévé válik a királylány férjhez menése. A mese elején megtudhatjuk, hogy nagyon sok kérője akadt a királykisasszonynak, de mikor már párválasztásra került volna a sor, rettentő nagy fergeteg közepette két sárkány elrabolta a királylányt. Proppa királylány sárkány általi elrablását és a halál szimbólumát abban az összefüggésben látja, hogy az archaikus hiedelem szerint a halott lélek az élők közül választotta ki kedvesét, elrabolta és elvitte a holtak birodalmába, ahol házasságot kötött vele. Propp ebben szintén összefüggést lát az állatvőlegény-típusú mesékkel, mégpedig oly módon, hogy a sárkány a holtak birodalmában avatja be a királylányt a házasélet rejtelmeibe, mielőtt az emberi vőlegény kiszabadítaná és feleségül venné.

Másrészt pedig a királylány távolléte és szimbolikus halála emlékeztethet minket Csipkerózsika történetében leírt százéves álomra, ahol a hosszú ideig tartó alvás a szexuális érés szimbólumaként jelenik meg, amikor a lány kivárja a megfelelő partner érkezését, aki felébreszti őt álmából.

A hős fejlődése és a mesebeli segítőtársak
A királylány elrablását követően a király kihirdeti, hogy aki megmenti a lányát, annak adja feleségül. Szerencsét próbál egy falusi szegényember két fia is, először az idősebb, majd a fiatalabb. Az útnak indulást követően hamarosan egy rengeteg erdőbe értek. Propp véleménye szerint a mesebeli erdő azzal az erdővel mutat kapcsolatot, ahol egykor a beavatási rituálékat hajtották végre. Az archaikus korban az erdőt a túlvilágra vezető útnak is tartották. (Propp,
2006, 55)Az idősebb fiú azonban nem adott enni a hangyáknak és a kacsáknak, ezért nem segítettek neki az öregasszony által kiadott feladatok teljesítésében, a kása zsákba szedésében és a 12 kulcs felhozatalában a tó fenekéről, ezért elnyelte a föld. A fiatalabb legény azonban megetette az állatokat, akik hálából segítettek neki, így kiállta a próbát, hazavitte a királykisasszonyt és elvette feleségül.

Az elrabolt királykisasszony című mese esetében is elmondhatjuk, hogy az idősebb testvér próbája tulajdonképpen a valódi hős alacsonyabb szintű fejlődési fokozata. A második próba alkalmával a hős magasabb érettségi szintre fejlődött, sikeresen integrálta személyiségének eltérő oldalait, kiállta a próbákat, felismerte a helyes utat és nyert. Ezáltal a sokoldalú fejlődés által vált alkalmassá a házaséletre és a királyság elnyerésére.

A testvér kiszabadítása a végső újjászületés
A házassággal azonban nem érhet véget a történet, a legénynek ki kell szabadítania fivérét egy óriás gyomrából, de ehhez neki is le kell jutnia az óriás gyomrába. A legény így is tesz, bekerül az óriás hasába, szétvágja azt, s bátyjával együtt boldogságban tér haza. Az elnyelés és kiokádás szimbóluma az archaikus beavatási rítusban gyökerezik. Propp írja, hogy a szertartás során a fiatal fiú időlegesen meghalt, majd a szertartás végén feltámadt és új emberként kelt életre. A fiatalabb fivér elnyelése és szimbolikus kiöklendezése után újjászületve térnek vissza hazájukba. A mesében nincs részletezve ugyan, de az események alapján nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy a két testvér személyisége végleg integrálódott, így a hős kiteljesedhet felesége oldalán és a fele birodalom élén a boldogságban.

Dixit: engedd szabadjára a képzelőerőd

Képes vagy tovább látni az orrod hegyénél? Hiszed, hogy mindenben vagy egy kis varázslat? Szeretsz mesélni? Akkor a Dixit neked való! Kártyázz a lehető legkülönlegesebb módon, mutasd meg milyen ügyes vagy történetszövésben és tanulj meg igazán jól kommunikálni a Dixit segítségével. A Dixit nem csak kikapcsol és megnevettet, de inspirál és tanít is. És mi lehetne izgalmasabb, mint tanulva játszani és játszva tanulni? Mókára fel!

forrás: Galambos Barbara: A mese lélektani hatásai az óvodás korú gyermekek számára